...John

...Lucas

Az eddig bemutatott szereplők: Lana

John Silver

John Silver

A nevem John Silver. 1990. január 1-jén születtem Athénban. Jelenleg a Washington állambeli Forks lakója vagyok.

190 centiméter magas, szőkésbarna hajú és mogyoróbarna szemű férfi vagyok.

A szüleim elváltak, mikor tizenkettő voltam. Édesanyámmal Dallasba költöztünk a nagyszüleimhez. Ekkor kezdtem el vonzalmat érezni a tánc iránt.

Mire betöltöttem a tizenhatot, tudtam, hogy világhírű táncos akarok lenni.

Mindez teljesült is felnőtté válásom napjáig. A világon szinte minden táncos ismerte a nevem, és annyi pénzem lett, amennyit el sem lehet képzelni.

Igen fiatalon elértem mindent, amire vágytam, és tovább akartam adni a tudásomat másoknak. Ezért úgy döntöttem, létrehozok egy tánciskolát, ahol én tanítom majd a jelentkezőket.

Olyan várost választottam, ami kevésbé ismert a világ számára. Hosszas töprengés után Forksra esett a választásom, így beköltöztem egy kis házba, megvettem a központi tánctermet, és megalakítottam az iskolát. Idővel kialakul egy részleg, ahova csak a legjobbak kerülnek be. Őket világversenyre viszem, és megmutatom nekik, milyen híresnek lenni.

Jelenleg, így mindennek a csúcsán nincs más vágyam, mint megtalálni azt, aki mellett leélhetem az életem, és nagy, boldog családot alapíthatok.

Lana táncos ruhái

Lucas Davil

Lucas

A nevem Lucas Davil. Forksban születtem 1993. április 11-én.

Kisfiúként alacsony, szőke, vézna gyermek voltam, de mára erős, barna hajú, zöld szemű, és magas férfiúvá értem.

A szüleim meghaltak, mikor megszülettem. Soha nem ismertem Őket, csak képeket láttam, és meséket hallottam Róluk.

Az elmúlt tizenhét évem gyötrelmek és szenvedések tömkelege volt, de most talán minden megváltozik. Alig egy hónapja felkeresett a sosem látott nagybátyám, és felajánlotta, hogy segít nekem. Tudja, hogy nem szeretném elhagyni a szülővárosom, ezért azt mondta, hogy anyagi segítségem lesz. Az első levelével mellékel egy borítékot, amiben elég szép összeg volt, így már nem kell nélkülöznöm, és megtudhatom, milyen az igazi élet. Soha nem fogom megbánni, hogy sanyarú sorsom volt életem hajnalán, hisz így magas empatikus képességem van a szegény emberek felé.

Jelenleg a Forks-i gimi másodikos tanulója vagyok, de idővel szeretnék ügyvéd lenni, és szép, nagy, boldog családot alapítani. Szeretném a gyerekeimnek mindazt megadni, amit én nem kaphattam meg.

Egyetlen rossz tulajdonságom van, amitől nagyon szeretnék megszabadulni, de sajnos nem megy… Borzasztóan féltékeny vagyok … Emiatt veszítettem el az összes barátnőmet, és most is kezdek túllőni a célon… Ennek ellenére remélem, hogy valaki el tud majd fogadni olyannak, amilyen vagyok.